2008. február 17., vasárnap

Magyarország legfontosabb cserjeféléi

Cserjeféléink

Sóskaborbolya - Románul: Drăcilă - Latinul: Berberis vulgaris

A gabonarozsda gazdanövénye. ezért mezőgazdasági területek közelibe ne telepítsük.

Kopár területek, cserestölgyesek gyakori cserjéje.

Kérge. Zöldessárga, eleinte sima, kopasz, majd barázdált.

Rügy. Szórt állásúak, barnák, borzas külsejűek.

Hajtásai. Szalmasárgák a rügyek tövében háromágú tövisek vannak.

Levelei. Visszás-tojásdadok. rövid nyelűek, lekerekített csúcsúak, alapjuk nyélrefutó, szélük szálkásan fűrészes. Savanykás ízűek.

Virágai. Sárgák, kis fürtöket alkotnak, májusban nyílnak.

Termései. Tojásdad alakú, élénkpiros bogyók (1. ábra).

Fája. Likacsgyűrűs, színes gesztű. Szijácsa citromsárga. gesztje vöröseszöld.

1. ábra.

Sóskaborolya

a) leveles és virágzó hajtás, b) terméses hajtás, c) téli hajtás, d) csiranövényke

Iszalag - Kúszó cserje - Románul: Curpen de pădure - Latinul: Clematis vitalba L.

Sík és dombvidéken egyaránt előfordul.

Kérge. Barna, hosszú foszlányokban leváló.

Rügyei. Keresztben átellenesek.

Levelei. Páratlanul szárnyaltak, 3—5 levélkéből állanak, hosszú nyelűek, ép szélűek, esetleg kissé karéjosak.

Virágai. Fehérek, bogernyőbe egyesülnek, júniustól szeptemberig virágzanak.

Termései. Durva szőrű apró magvakból tevődnek össze (2. ábra).

2. ábra

Iszalag

Egybibés galagonya - Románul - Păducel - Latinul: Crataegus monogyna Jacq.

Tölgyeseink gyakori kísérő cserjéi.

A síksági és hegyvidéki tölgyesekben egyaránt megtalálható.

Rügyei. Vörösbarnák, kopaszok. kúposan kihegyesedők, aprók. Hajtásai tövisekben végződnek.

Levelei. Mélyen karéjosak, színük zöld, fonákjuk kékes színű, az érzugokban sza­kállasak.

Virágai. Fehérek, rózsaképűek, egybibések, május—júniusban virágzanak.

Termései. Tojásdadok. csonthéjasok 8—10 mm nagyságúak, egy magvúak, vörösek, októberben érnek (3. ábra).

Fája. Szórtlikacsú színes gesztű, kemény, nehéz finom szövetű. Szijácsa vöröses­fehér, gesztje barna. Az esztergályosok keresett fája.

3. ábra

Egybibés galagonya

Cseregalagonya - Románul: Păducel negru - Latinul: Crataegus oxyacantha L.

Inkább hegyvidéken fordul elő, néha fa alakot is elérő cserje.

Rügyei. Nagyobbak, sötétebbek

Levelei. Hosszabb nyelűek, nem olyan mélyen karéjosak, színük zöld, fonákjuk sárga.

Virágai. Bogernyőt alkotnak, 2—3 bibések.

Termésükben 2—3 mag van (4. ábra).

4. ábra.

Cseregalagonya

Vadrózsa,gyepürózsa,csipkerózsa - Románul: Măcieş - Latinul: Rosa canina L.

Szárazabb területeken, erdők szegélyén gyakori. Inkább mészkedvelő, fény-igényes. Rendszerint csak 1—3m magasra nő.

Rügyei. Pirosak, kúposak, aprók, szórt állásúak.

Hajtásai. Vékonyak. zöldek. sűrűn tüskések.

Levelei. Páratlanul szárnyaltak, 5—7 levélkéből állnak, tojásdadok, fűrészes szélűek.

Virágai. Rózsaképűek, szirmai rózsaszínűek (5. ábra).

Termése. A közismert csipkebogyó, vitamindús. Kellemes ízű lekvár készíthető belőle. Termését a madarak is szívesen fogyasztják.

5. ábra. Vadrózsa

5a. ábra. Csipkebogyó

Hamvas szeder - Románul: Mur de mirişte - Latinul: Rubus caesius

Síksági, dombvidéki alacsony cserje. Mészkedvelő nitrogén igényes faj. Az elárasztást jól bírja. Legjobban a nedves. mély, agyag- és öntéstalajokon nő. A felújítások komoly akadályozója.

Rügyei. Elállóak, hosszúak, hegyesek, molyhosak szórt állásúak.

Hajtásai. Ívben lehajlók vagy elterülők, hamvaslilák, kopaszok és tüskések.

Levelei. Hármasával állnak, tojásdadak, fűrészesek, színük sötétzöld, fonákjuk világosabb, az erek mentén tüskések.

Virágai. Fehérek, álernyőben egyesülnek, június—júliusban virágoznak.

Termései. Feketék, hamvaskékek, összetett bogyók, ízletesek. Lekvár, dzsem, pálinka, bor készül belőlük (6. ábra).

Rokon faja a földi szeder, inkább hegyvidéki cserje

5. ábra.

Hamvas szeder

Málna - Románul: Zmeur - Latinul: Rubus idaeus L.

Domb- ás hegyvidéki cserje. Különösen friss vágásterületeken gyakori. Fény-igényes. Főként bükkösökben és gyertyános-kocsánytalan tölgyesekben a félszáraztól a félnedves termőhelyekig jelenik meg. Nitrogénkedvelő. Gyökérsarjaival vegetatív úton is jól szaporodik.

Rügyei. Elállóak, hegyesek, hosszúak, világosbarnák.

Hajtásai. Eleinte zöldek, később barnák. Az idősebb hajtások hamvasok, kopaszok vagy szőrösek, Sűrűn tüskések vagy tűskételenek.

Levelei. Páratlanul szárnyaltak, 3—7 levélkéből állanak, tojásdadok, kihegye­zettek’ fűrészes szélűek. Színük kopasz, ráncos, fonákjuk fehéren molyhos, az erek mentén apró tüskék vannak.

Virágai. Fehérek, gyér bogernyőt képeznek.

Termése. Szintén összetett bogyó, áttetszően sötétpiros. Kiváló erdei gyümölcs a szedernél is keresettebb;

7. ábra.

Málna

Kökény - Románul: Porumbarul - Latinul: Prunus spinosa L.

Síkságtól a középhegységig gyakori cserje. Száraz tölgyesekben, homokon és legelőkön a leggyakoribb. Rendszerint csak alacsony cserje marad.

Rügyei. Szórt állásúak, aprók, hajtástól elállóak, barnák. Sárgás virágrügyei cso­mókban halmozódnak.

Hajtásai. Sötétbarnák, tövisben végződnek.

Levelei. Sötétzöldek, fordítottan tojásdadok, fűrészes szélűek.

Virágai. Március végén, április elején még lombfakadás előtt nyílnak, rózsaképűek, aprók. fehérek.

Termései. Csonthéjasok, kékesfehérek, fanyar ízűek. A madarak kedvelik. Szep­temberben érnek (8. ábra).

Növekedése. Gyökérsarjról kitűnően újul, s így szinte ki sem lehet irtani.

Fája. Szórtlikacsú, színes gesztű, finom szövetű. Faragásra kiválóan alkalmas.

8. ábra.

Kökény

Zselnicemeggy - Románul: Mălin - Latinul: Prunus padus L.

Dekoratív hatása révén utcafásításra alkalmas.

Üde, jó vízgazdálkodású öntéstalajok gyakori cserjéje, esetleg harmadrendű fája. Fiatalon árnyéktűrő, később fényigényes. Fagyálló.

Kérge. Sokáig sima, sötétszürke. Paraszemölcsei rövidebbek, mint a cseresznye­féléké. Idősebb korban cserepesen repedezik.

Rügyei. Nagyok, kúposak, hegyesek, kopaszok, barnák és tarkák.

Hajtásai szürkésbarnák kopaszok, megtörve kellemetlen szagúak, paraszemölcsei nagyok és világosbarnák.

Levelei. Fordítottan tojásdadok kihegyezett csúcsúak, lekerekített vagy ferdén szíves vállúak, finoman fűrészesek, vékonyak, puhák, fényesek. A levél fonákja világosabb, kékeszöld.

Virágai. A hajtások végén hosszú fürtben állnak, illatosak.

Termései. Borsó nagyságúak, fényes feketék, kellemetlen édeskés Ízűek (9. ábra).

Fája. A cseresznyékhez hasonló. A szijács sárgásfehér, a geszt világosbarna, közvet­lenül vágás után szintén kellemetlen szagú.

Hajtásai. Vörösestarkák, Virágai fehérek, egy-négyesével állnak.

Termései. 6—8 mm nagyságúak vöröses feketék.

9. ábra.

Zselnicemeggy

Aranyeső, vagy sárgaakác - Románul: Salcâm galben - Latinul: Laburnum anagyroides Med.

Fényigényes, szárazság- és melegkedvelő, valamint mészkedvelő. Cserje vagy kis fa.

Kérge. Fiatalon sima, zöld, paraszemölcsös.

Rügyei. Tojásdadok’ kúposak, ezüstszürkék, szőrösek ás szórt állásúak. Fiatal hajtásai zöldek, ezüstszürkén szőrösek.

Levelei. Hármas ujjasok, elliptikusak, épszélűek, hosszú nyelűek, fonákjuk a nyéllel együtt selymesen szőrös.

Virágai. Pillangósak aranysárgák, hosszú lecsüngő fürtben nyílnak április végén május elején.

Termései. 4—8 cm hosszú barna hüvelyek. Magja az , akácéhoz hasonló, de vörösesbarna (9. ábra).

Fája. Színes gesztű, likacsgyűrűs. Szijácsa keskeny zöldessárga, gesztje sötétbarna.

Gyakori kisméretű cserje az ámorfa vagy kinincs.

9. ábra.

Aranyeső

Kecskerágók

A kecskerágók a hazai erdők gyakori cserjéi. Élénkpiros terméseik kedvelt színfoltjai erdeinknek.

Csíkos kecskerágó Románul: Salba molae - Latinul: Evonymus europaeus L.

Síksági és hegyvidéki cserje. az egész országban elterjedt, Fényigényes, mészkedvelő. Legjobban az üde vagy félnedves talajokon növekszik gyertyános tölgyesekben.

Kérge. Fiatalon zöld, sima, majd világos, szürkésbarna, enyhén barázdált.

Rügyei. Keresztben átellenesek, aprók, ághoz simulók, zöldek ás barna szélűek.

Hajtásai. Négyélűek, simák sötétzöldek, paralécesek.

Levelei. Elliptikusok, rövid nyelűek, finoman fűrészes szélűek, ősszel pirosra színeződnek.

Virágai. Kicsinyek, négytagúak, 3—9 virágú álernyőben, május—júniusban nyíl­nak.

Termései. Négy élű tokocskák (püspöksapka), pirosak. A magok tojásdadok, sárgák, átfekvőek, mérgezők.

(10. ábra).

Fája. Szórtlikacsú, színtelen gesztű, fehér, nagyón finom szövetű. Orsó, mérő­vessző, fúvóshangszer fogpiszkáló, cipőszeg készül belőle.

10. ábra

Csikos kecskerágó

Bibircses kecsketáró - Románul: Salba rîioasă - Latimul: Evonymus verucosus Scop.

Az előbbivel ellentétben inkább a sovány, törmelékes, meszes talajokon él. Melegkedvelő, a szárazságot és az árnyékot jól tűri. Lassan nő, tőről jól sar­jadzik. Kisebb méreteket ár el.

Rügyei. Elállóak, sárgászöldek.

Hajtásai. Zöldek, sötétbarna paraszemölcsöktől sűrűn bibircsesek.

Levelei. Kisebbek, ősszel lilás színűek, az erek mentén gyéren pillásak.

Termései. Sötétebbek, a magok gömbölydedek, fénynek ás feketék (11. ábra).

11. ábra.

Bibircse kecskerágó

Bengefélek

A szárat karszterdők; illetve a nedves termőhelyek jellegzetes cserjéi.

Varjútövis benge Spinul cerbului - Rhamnus cathartica L.

Síksági, hegyvidéki faj. Erdősztyepp jellegű elem, mely a pusztai cserjésektől a gyertyános tölgyesekig szárazabb termőhelyeken mindig megjelenik. Fény­igényes, szárazság- és melegkedvelő, fagyérzékeny cserje. Sarjadzóképessége gyenge.

Kérge. Fiatalon szürke, sima, később sötétbarna, vízszintes foszlányokban leváló (cseresznyeszerű).

Rügyei. Ferdén keresztben átellenesek, hajtáshoz simulnak, elnyúltan tojásdadok, fénynek, kopaszok, lilásbarnák.

Hajtásai. Tövisben végződnek, ezüstszürkék, fényesek, kopaszok, simák.

Levelei. Tojásdadok, szíves vállúak, röviden kihegyesedő csúcsúak’ finoman

fűrészesek, a másodrendű erek csúcs felé hajlóak.

Virágai. Négytagúak, sárgászöldek, levélhónalji bogernyőt alkotnak. Május— júniusban virágzanak.

Termései. Négymagvú fekete bogyók, szeptemberben érnek, a madarak kedvelik (12. ábra).

Fája. Szórtlikacsú, színes gesztű, kemény, tartású. A szijács világosbarna, a geszt vörösbarna. Szépen fényezhető, az esztergályosok kedvelik.

12. ábra.

Varjútövis benge

Kutyabenge - Románul: Cruşân - Latinul: Frangula alnus Mill. Rhamnus frangula

Üde, nedves talajt igényel, mészkerülő. A forró, Száraz nyarat megsínyli, ár­nyéktűrő és fagyálló. Patakok mentén, mély laposokban, ártereken gyakori.

Kérge. Sötétszürke, sokáig sima.

Rügyei. Szórt állásúak, tojásdadok, ághoz simulók, rozsdabarnák gyapjasak, fedő­pikkely nélküliek.

Hajtásai. Barnák, sűrűn paraszemölcsösek, nem tövisesek.

Levelei. Fordítottan tojásdadok, ép szélűek, enyhén hullámosak, vékonyak, kopaszok, másodrendű erei csúcs felé hajlók.

Termései. 2—3 magvúak, eleinte piros, végül fekete bogyók. A magok laposak, szív alakúak, szürkék (13. ábra).

Fája. Puhább, világosabb színű.

13. ábra.

Kutyabenge

Somfélék

Különböző tölgyeseinkben sűrűn összefüggő cserjeszintet alkotva, erdősíté­seink nagy akadályozói.

Húsos som - Románul: Corn - Latinul: Cornus mas L.

Melegkedvelő és szárazságtűrő, fényigényes cserje. A hőmérsékleti szélsősé­gekkel szemben érzékeny. Elsősorban a meszes, laza talajokon találjuk, ahol a molyhos- és cseres-tölgyesek állandó és tömeges kísérője. Lassan nő.

Kérge. Fiatalon sima, barna, majd apró cserepekben repedezik.

Rügyei. Keresztben átellenesek, ágtól elállóak, sárgászöldek, hosszúkásak, hegyesek. A termőrügyek nagyok, tojásdadok.

Hajtásai. Zöldek, fiatalon szőrösek, majd kopaszok. A napos oldalukon ibolyáspirosak.

Levelei. Rövid nyelűek, tojásdadok vagy lándzsásak, hosszan kihegyesedők, ép szélűek, a másodrendű erek csúcs felé hajlóak. A lemezek alul fényesek és az érzugokban molyhosak.

Virágai. Végálló gömbernyőben egyesülnek, kénsárgák. a takarólevelek 4-tagúak, lombfakadás előtt virítanak.

Termései. Csonthéjasok, tojásdadok, 10—15 mm hosszúak, pirosak. A mag is hosszúkásan tojásdad, egyszínű világosbarna. Szeptemberben érnek (14. ábra).

Fája. Szórtlikacsú, színes gesztű, nagyon kemény ás nehéz. A szijács sárgásfehér, a geszt vörösbarna. Szerszámnyélnek kiválóan alkalmas.

14. ábra

Húsos som

Veresgyűrű som - Románul: Sânger - Latinul: Cornus sanguinea L.

Nedves ás Száraz termőhelyen egyaránt előfordul, de főleg sík területen.Fényigényes de a lazább árnyékot eltűri. Mészkedvelő. Tőről és gyökérről is kitűnően sarjadzik.

Rügyei. Molyhosak, hajtáshoz simulnak, sötétbarnák.

Hajtásai. Vékonyak, hajlékonyak, rendszerint vörös színűek.

Levelei. Tojásdadok, ép szélűek, hirtelen kihegyesedők, a csúcsuk rendszerint sod­rott, fonákjuk nem fénylő, az érzugokban nem molyhosak.

Virágai. Fehérek, ernyőt képeznek, a hajtások végén állnak, júniusban virágzanak. Termései borsó nagyságúak, gömbölydedek, feketék. A magok zöldesbarnák, simák. Szeptemberben érnek (15. ábra).

15. ábra.

Veresgyűrű som

Bodzafélék

Páratlanul szárnyalt leveleikről és sajátos bodzaillatukról könnyen felismer­hetők. Országszerte előforduló cserjék.

Feketebodza - Románul: Soc negru - Latinul: Sambucus nigra L.

A lapálytól a hegyvidékig terjedő, melegkedvelő és árnyéktűrő, nitrogénjel­ző cserje, esetleg harmadrendű fa. Gyorsan nő, jól sarjadzik, dugványról és magról egyaránt jól szaporodik. Az akácosok jellegzetes kísérő cserjéje.

Kérge. Fiatalon szürkésbarna, paraszemölcsös, idősebb korban hosszanti irányban repedezik.

Rügyei. Keresztben átellenesek, hosszúkásak, kopaszok, félig csupaszok.

Hajtásai. Zöldek, bordásan szögletesek, később hengeresek, paraszemölcsösek, kel­lemetlen szagúak, belűk Vastag, fehér.

Levelei. Páratlanul szárnyaltak, 5—7 levélkéből állnak, rövid nyelűek, tojásdadok, hosszúkásak, sötétek, fűrészes szelűek.

Virágai. Nagy fehér, sátoros ernyőt alkotnak. Június—júliusban virágzanak. Szá­razon teának használják.

Termései. Kis, fekete bogyók, a madarak különösen szeretik. Augusztus—szeptem­berben érnek (16. ábra).

Fája. Likacsgyűrűs, színes gesztű, kemény, nehéz. Faragásra és fúvós hangszerek készítésére használják.

16. ábra.

Fekete bodza

16a. ábra

Földi bodza

Vörösbodza - Románul: Soc de munte - Latinul: Sambucus racemosa L.

Kisebb méretű cserje, amely inkább a magas- és középhegységekben fordul elő.

Rügyei. Nyelesek, gömbölydedek vörösbarnák.

Hajtásainak bele barna.

Levelei. Világosabbak, hosszúkásabbak

Virágai. Felálló, tömött, sárga fürtöt alkotnak. Korábban, már április—májusban virágzanak.

Termései. Rikító piros bogyók. A madarak szintén kedvelik (17. ábra).

17. ábra.

Vörösbodza

Bangitafélék

Ostorménbangita - Dârmoz - Viburnum lantana L.

Gyéren záródott erdőkben gyakori cserjék. A síksági és a középhegységi erdőkben él. Fényigényes, szárazságtűrő, mész-kedvelő cserje, de a laza, tápanyagban gazdag talajokon növekszik legjobban. Kopárfásításra is alkalmas.

Rügyei. Keresztben átellenesek, az ághoz simulnak, fedő-rügypikkely nélküliek, erősen szőrösek, világosszürkék.

Hajtásai. Gyengén bordásak, zöldesszürkék’ fiatalon szintén szürkén szőrösek.

Levelei. Tojásdadok vagy elliptikusak, vastagok, ráncosak, fűrészes szélűek, színük sötétzöld, fonákjuk szürkén molyhos.

Virágai. Fehérek, dús, összetett bogernyőben nyílnak, öttagúak, kellemetlen illatúak Május—júniusban virítanak.

Termései. Fekete bogyók, a magok laposak, bordásak, elliptikusak, szürkésbarnák (18. ábra).

Fája. Vastag belű, kemény, szívós. nehéz. Különböző változatai kedvelt díszcser­jék.


18. ábra

Ostorménbangita

Kányabangita - Románul: Călin - Latinul: Viburnusn opulus L.

Üde vágásterületek gyakori cserjéje.

Rügyei. Nyelesek, ághoz simulnak, a hajtás felőli oldalukon lapítottak, kívül dom­borúak, két vörösbarna rügypikkellyel takartak.

Hajtásai. Gyengén bordásak, fénylőn barnák, kopaszok.

Levelei. 3—5 karéjúak, szélük durván fogazott

Virágai. Szintén fehérek, bogernyősek.

Termései. Borsó nagyságúak, gömbös-tojásdadok, lágy húsúak, egymagvúak, skar­látvörös csontárok. Kellemetlen szagúak. A magok kerekdedek, laposak, nem bordásak vörösesbarnák (19. ábra).

19. ábra.

Kányabangita

Vesszős fagyal - Latinul: Ligustrum vulgare L.

Lombos erdeink, főleg csereseink gyakori cserjéje. Melegkedvelő, az árnyékot viszonylag Jól tűri. Az időszakos szárazságot is elviseli. Meszes és savanyú talajokon egyaránt előfordul. Az időjárás szélsőségeket jól tűri.

Rügyei. Keresztben átellenesek, ághoz simulók, kihegyezett csúcsúak, zöldek vagy feketésbarnák.

Hajtásai. Zöldesszürkék, paraszemölcsösek.

Levelei. Lándzsásak, ép szélűek, bőrneműek, kopaszok, sötétzöldek, fonákjukon világoszöldek.

Virágai. 8—1O cm hosszú fehéressárgás bugát alkotnak, 4 tagúak, tölcséresek’ illatosak, mézelők, május—júniusban virítanak.

Termései. Fekete bogyók. A magok tojásdadok, egyik oldalukon laposak, ibo­lyásbarnák, szeptember—októberben érnek. A madarak kedveli eledele (20. ábra).

Fája. Likacsgyűrűs, színes gesztű, finom szövetű, kemény, nehéz. Gyökérről és tőről jól sarjadzik. Dugványról ás tőosztással jól szaporítható. Élősövénynek kiválóan alkalmas.

20. ábra

Vesszős fagyal

Borostyán - Románul: Iederă - Latinul: Hedera helix L.

Hazánk jellegzetes örökzöld, kúszó cserjéje, mely 15—20 m magasságig, rö­vid szívó gyökerekkel kapaszkodik fel a fákra. Az üde talajokat és párás ég­hajlatot szereti. Árnyéktűrő.

Levelei. Kétfélék. A meddő ágak levelei ötkaréjúak, a virágzóké tojásdadok és ép szélűek. Mindkét levélforma bőrnemű, örökzöld, színe sötétzöld, fényes, fonákja világoszöld, matt. Az erek világosabb színűek.

Virágai. Ernyősek, sárgásfehérek, augusztus—szeptemberben nyílnak.

Termései. Apró, gömbölyű, fekete bogyók, csak a kővetkező év májusában érnek (21. ábra).

Növekedése. Lassú, de több száz évig is elél. Mint díszcserje. nagyon mutatós falak, kerítések felfuttatására, de egyes állományokban károssá válik. ha tömegesen ellepi a fákat.

21 ábra

Borostyán

Cserszömörce - Románul: Scumpie - Latinul: Cotinus coggygria Scop.

A meleg, száraz, meszes, sziklás kopárok Jellegzetes cserjéje. Különösen a Vértes karszt, bokorerdeiben gyakori. Tömött, terebélyes ágú, 2—3 m magas­ra növő cserje. Fényigényes, a hosszantartó szárazságot jól tűri, a fagy iránt azonban érzékeny.

Rügyei. Aprók, szórt állásúak, gömbölydedek, vörösesbarnák a félhold alakú, a nagy levélripacs kiugró levéltalpon ül.

Hajtásai. Vékonyak, hengeresek, világosbarnák.

Levelei. Kerekdedek vagy fordítottan tojásdadok lekerekített csúcsúak, ép szélű­ek, lemez alapjuk hirtelen elkeskenyedő. Ősszel a rikító sárgától a vérvörösig csodálatosan színeződnek.

Virágai. Vékony, hosszú, szőrös kocsányokon, fürtökből; összetett piramis alakú, végálló dús bugában nyílnak. Eleinte zöldessárgák, majd szürkéslila színűek.

Termései. Apró, piros, éréskor barna csontárok (22. ábra).

Fája. Színes gesztű, finom, szövetű, selymes fényű, aranysárga színű. Fájából, gyökeréből sárga festék, leveleiből, ágaiból, kérgéből sok csersav nyerhető. Az átültetést nagyon jól bírja. Magról és sarjról kitűnően újul.

22. ábra

Lila levelű Cserszömörce

22a. ábra


Rozsdás levelű Cserszömörce


22b. ábra


Vörös levelű Cserszömörce


22c. ábra


Zöld levelű Cserszömörce

Közönséges mogyoró - Románul: Alun - Latinul: Corylus avellana L.

Bükköseink, de főleg tölgyeseink meleg déli oldalain, és erdei tisztásokon olykor tömegesen megjelenő cserje. Szárazságtűrő, mészkedvelő, a mocsaras és erősen kötött talajokat kerüli. Jó növekedést azonban csak humuszos, bázisokban gazdag talajokon mutat.

Rügyei. Szórt, gyakran váltakozó állásúak, 5—6 mm nagyságúak, tojásdadok, sok­pikkelyesek, zöldesbarnák, szőrösek.

Hajtásai. Hajlékonyak, világosbarnák, paraszemölcsösek.

Levelei. Fordítottan tojásdadok, kihegyezettek, csúcsuk felé néha gyengén karé­josak, szélük kétszer fűrészes. Fonákjukon az erek kidomborodnak, s ott enyhén szőrösek.

Virágai. Egyivarúak, egylakiak. A nővirágok a rügyek csúcsából csak kiálló piros bibéikkel látszanak. A kettesével-négyesével lógó hímbarkák tömöttek, vi­lágosbarnák. Kora tavasszal nyílnak.

Termései. Rojtos, leveles kupacsokban ülő makkok. Szeptemberben érnek

Fája. Szórtlikacsú, színes gesztű, kemény. Kitűnően sarjadzik, hosszú, egyenes vesszőiből botnyél és abroncs készül. (23. ábra)

23. ábra

Közönséges mogyoróbokor

23a. ábra


Közönséges mogyoró termése

Fagyöngyfélék

Félélösködő, gyakori növények.

Sárga fagyöngy vagy fakín - Románul: Vâsc de stejar - Latinul: Loranthus europaeus L.

Idősebb tölgyesekben, főleg sarjeredetű, ritkuló állományokban néha töme­gesen jelennek meg. A megtámadott ágakon néha gyermekfej nagyságú daga­natok képződnek. A csírázó növény gyökerei áthatolnak a kérgen, a kambium mentén szívó-gyökereket bocsátanak az élő farétegbe, és elszívják a gyökerektől a tápanyagot.

Rügyei. Keresztben átellenesek, kettős csúcsrüggyel.

Hajtásai feketésszürkék, álvil­lásan ágaznak el.

Levelei. Elliptikusak, bőrneműek, ép szélűek, lombhullatók.

Virágai. Sárgás, végálló fürtöt alkotnak. Április—májusban nyílnak.

Termései. Sárga álbogyók, a magok szőrösek, s ezek segítségével képesek a fák kérgére tapadni. Októberben érnek (24. ábra).

24. ábra.

Sárga fagyöngy

Fehér fagyöngy - Románul: Vâsc alb - Latinul: Viscum album L.

A tölgyek kivételével majdnem minden lombfán előfordulnak, de főleg nyá­rakon és akácokon, sőt a fenyőfélékén is fellehetők.

Levelei. Örökzöldek.

Virágai. Bogernyőt alkotnak.

Teremései. Fehér álbogyók, decemberben érnek (25. Ábra).

25. ábra.

Fehér fagyöngy

Nincsenek megjegyzések: